Már az eset másnapján olvastam az arckönyvön Barna Róbert halálhírét. Akkor még nem derült ki, hogy mi is történt, pénteken a BorsOnline közölt bővebb cikket a tragikus eset hátteréről. Az írás alapján Barna Róbert összeszólalkozott egy másik testépítővel, az megrúgta mindkét combját, amitől leszakadtak combizmai (gondolom kvadricepsz) a térdéről, emiatt úgy érezte, tönkre ment karrierje és ez vezetett az öngyilkossághoz. Hát, ez nekem több kérdést vet fel, mint amennyi választ ad.

Kezdjük azzal, hogy részvétem Barna Robi családjának, neki pedig jó edzést az égi gymben! Én csak látomásból ismertem őt, de pályafutása mindenképpen tiszteletre méltó, attól függetlenül, ki hogy áll a professzionális (cuccos) testépítéshez.

Advertisement

Esete azért is fogott meg, mert jártam hasonló cipőben. Egy nemzetközi elődöntő előtt szenvedtem 2011-ben részleges, majd a megnyert meccset követő edzésen teljes ekeresztszallag szakadást (térd). A döntőn természetesen nem tudtam résztvenni, ott csapatom egyetlen ponttal alulmaradt szerb ellenfelével szemben, és hónapokig depressziós voltam. Nem kicsit. Szerencsére családom és barátaim, noha igyekeztem mindenkitől elzárkózni, átsegítettek a legrosszabb pillanatokon.

Másrészről, kilenc év küzdősport múlttal nem tudom felfogni, hogy vállhatnak le valakinek a combizmai rúgásoktól. Tippelni se tudnék, hogy hány combost szedtem be életemben, voltak olyan edzéseink ahol egy órán át mást se csináltunk, mint egymás combját rúgtuk. Combosokat persze nem csak kapja, adja is az ember, nyertem mérkőzést azzal a bitang egyszerű taktikával, hogy a gyenge lábú ellenfélnek addig rúgtam a combját, amíg fel nem adta. Tudomásom szerint soha senkinek nem okoztam így sérülést, mi több nem is hallottam a combizom hasonló sérüléséről rúgások révén.

Az persze igaz, hogy kifejezetten erre edzettem a combjaim és nem toltam magamba szteroidokat, vagy más olyan szereket, melyek felborítják az izületek és izmok teherbírásának egyensúlyát. Az, hogy az izmok és az izületek terhelhetősége pariban legyen sportolóknál nagyon, testépítőknél kevésbé fontos, mivel utóbbiak izületei nem kapnak váratlan extrém terheléseket (kivételes eseteket leszámítva). Elképzelhető, hogy szegény Robi combjai pont túlfejlettségük miatt adták meg magukat? Vagy ne combrúgásokra gondoljak, hanem arra, hogy a földön taposták a lábait? Számomra nagyon nem kerek ez a történet.

[kép]