OZORA - Egy junkie fesztivál margójára, avagy hogyan őriztem meg szüzességem

Az alábbi sorok egy 17 éves fiú kalandjait hivatottak elmesélni az 1999-es Solipse fesztiválon, mely a 2012 tályán hírhedté vált Ozora elődje volt. Az elmúlt évezred végén megtartott Solipse annyiban különbözhetett a későbbi Ozoráktól, hogy itt a teljes napfogyatkozás volt az önfeledt zombulás apropója, és külföldi brigád szervezte, míg később nem kellett már különösebb ok a drogozásra, és átvették magyarok a kezdeményezést. Igazából utóbbi két megállapítás csak spekuláció, ‘99 után nem éreztem a vágyat, hogy újra Tolnába látogassak a nyár közepén szétcsapni magam. Nem mintha nem hívtak volna - az elmúlt pár évben mindig bedobta valaki, hogy le kéne küldeni magunkat vadálatban, mert ottan van csak az igazi szabadság -, de én Ozorából igazából kimaxoltam magam.

Ennek a történetnek amúgy tanulsága várhatóan nem lesz, célja is csak annyi, hogy korlenyomatot állítson, megmutassa, hogy ilyen is volt, és esetleg szórakoztasson egy kicsit. Amennyiben az olvasó nem feltétlen lelkesedéssel, vagy totális elutasítással viszonyul a tudatmódosító szerekhez, élményeim esetleg gondolatébresztőként is hathatnak, bár ezzel valószínűleg túldimenzionálom saját jelentőségem.

Az történtekről az elkövető 14 év távlatából ír, a neveket szántszándékkal megváltoztatta, ha véletlenül nem, akkor az csak azért van, mert tök hülye és nem emlékszik az eredetire rendesen. Szóval ha névvel szerepelsz, az a véletlen műve, te vagy, de mégsem, és elnézést. Az események igaz történeteken, egy csomó felejtésen, meg egy sor más élményen alapulnak, de legfőképpen nem történetek meg így ahogy le vannak írva, főleg nem a sok drog. Az semmiképpen, és egyébként is kényszer alatt írtam.

Update: Tudom, nem szép dolog, hogy az ugrás után nincs semmi. Ha tovább akarod olvasni a történetet, jelezd!

Kép: Liese Langobarde